Kapcsolatépítés

Kapcsolatépítés

Önnek is nehézségei vannak a kapcsolatépítéssel?

Íme 4 mítosz, amely akadályozhatja, hogy sikeres legyen benne.

Először is érdemes elgondolkodnia azon, hogy mit is jelent önnek a kapcsolatépítés. Azért javaslom ezt, mert azt tapasztalom, hogy sokan és sokszor túlmisztifikálják a networkinget. Ennek eredményeként pedig le is beszélik magukat róla, mondván „ez nekem nem megy, ez nem én vagyok”.

Javaslom, hogy vegyen elő egy tollat és papírt, vagy csak fejben gondolja át, milyen kifogásai vannak a kapcsolatépítéssel szemben. Miért nem működik ez önnél? Vagy miért nem úgy, ahogyan ön szeretné? Milyen tapasztalatai vannak ezen a területen? Tudja-e, hogy hogyan támogathatná az ön karrierjét?

Mielőtt továbblépnék, hogy bemutassam a 4 legfőbb mítoszt a kapcsolatépítésről, szeretném tisztázni, hogy szerintem milyen az, amikor valóban hatékonyan működik.

Mítosz #1: a networking átlátszó, haszonszerző érdekkapcsolat

A kulcs ennek a hozzáállásnak a feloldásához az, hogy milyen szándékkal, milyen céllal építi ki és ápolja az adott kapcsolatot. Amikor a fő motiváció csak az elvárás, a mögöttes és haszonszerző szándék, az egyoldalú nyertes pozíció kialakítása, akkor valóban negatív kicsengése van ennek a tevékenységnek.

Hogyan lehet ezt másképp csinálni?

A kapcsolatépítést tekintse a meglévő kapcsolatai minőségi tovább fejlesztésének. Milyen egy valóban minőségi kapcsolat? Ahol minden érintett fél egyaránt nyer az adott helyzetből, kölcsönös szimpátia és tisztelet van jelen. Ez egy folyamat. Bizalomépítés, a „bizalmi tőke” felhalmozása.

Ebben az összefüggésben tehát, amikor a saját érdekeit érvényesíti, az nem jelent manipulációt, hogy a másik megtegye, amit szeretnénk. Egyszerűen szívességet kér a másik féltől – mint ahogy baráti körben is tenné. És természetesen ennek kölcsönösnek kell lennie. Ha öntől kérnek szívességet, meg kell tennie az öntől telhető legtöbbet.

Mítosz #2: a kapcsolatépítés az extrovertáltaknak való

Ez is csak nézőpont kérdése. Hiszen mindenkinek szüksége van kapcsolatokra. Az ember természetes létformája ez, a személyiségétől függetlenül. Az introvertáltak ráadásul akár még nagyobb sikereket érhetnek el, mint az extrovertált társaik. Hogyan lehetséges ez?

Volt egy kliensem, aki inkább befelé forduló, magának való ember. Éles eszű, szereti inkább meghallgatni és megfigyelni az embereket, és fegyelmezett is.

Mindezeket a tulajdonságait remekül hasznosította a kapcsolatrendszere ápolásában is. Írásban jegyezte fel és összesítette magának, hogy kivel, mikor és miért találkozott vagy szeretne – rendszeresen vagy alkalmanként – találkozni. Az introvertált emberek nem szeretik a nagy társaságokat, így ezt a jellemzőjét is hatékonyan átfordította azzal, hogy személyes találkozókat szervezett. A rendszeres, ráadásul négyszemközti kapcsolatfelvétellel pedig elérte, hogy a másik úgy érezte, törődnek vele és csak rá figyelnek.

Végül is, legrosszabb esetben mi történhet? Nem fogadják a közeledését, nem nyitottak a kapcsolódásra és a kölcsönös szívességekre. Ebben az esetben, nem kell tovább erőlködni ott, ahol zárt kapukat dönget.

Mítosz #3: a kapcsolatépítés azt feltételezi, hogy önnek valami nagy viszonzást kell tenni cserébe

Ez főleg abban az esetben jön szóba, amikor úgy érzi, hogy mások ideje és energiája értékesebb az önénél. A következő gondolatok jelenhetnek meg: „nem akarom rabolni az idejét, hisz úgyis annyira elfoglalt”, vagy „miért segítene nekem/foglalkozna velem XY?”.

Talán nem is gondolja, hogy mi mindennel rendelkezik már most ahhoz, ami a másik fél számára éppolyan értékes lehet, mint amit ön kapni szeretne.

Javaslom, hogy ilyenkor vegye számításba azt, hogy ön mit ad bele a kapcsolatba, ami a másik fél számára is hasznos lehet. Például:

-az ön tapasztalata, mellyel bármikor inspirálhat egy másik embert. És nem csak abban az esetben, ha szakmailag kevésbé felkészült önhöz képest
-szakmai hozzáértése, amelyet egy új munkakör betöltésekor sikeresen be tud vetni, bizalmi tőkét kovácsolhat annak, aki ajánlotta önt erre a pozícióra
-egy téma vagy ügy iránti lelkesedése, elköteleződése, amelyet szívesen támogatnak mások
-meglévő kapcsolatrendszere, amely értékes forrás lehet később azoknak, akik segítenek önnek, amikor szüksége van rá.

Mítosz #4: A kapcsolatépítés szükségtelen, hisz az eddigi szakmai háttere önmagáért beszél

Ez talán kevésbé mítosz, mint sokkal inkább egy akadály, amelyet ön állít maga elé. Sikert sikerre halmozhat, megírhat egy csillogó-villogó önéletrajzot a legtutibb motivációs levéllel, ha nem jut el vele a megfelelő humánerőforrás-menedzserhez vagy szakmai vezetőhöz. Dédelgetheti álmai munkahelyének a képét önmagában, ha nem találja az utat hozzá. Gyűjtheti a tapasztalatait, remélve, hogy egyszer eljuttatják oda, ahova szakmailag el szeretne érni.

Dolgozhat keményen, remélve, hogy egy nap majd véletlenül valahogy felfedezik és érdemei szerint megjutalmazzák. Vagy van másik út is…

A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan segítenek szívesen másoknak abban, hogy szakmai céljukat, karrierálmaikat megvalósítsák. Ehhez azonban információra van szükségük. Vagyis tudniuk kell arról, hogy ön mit szeretne. Miért titkolná a terveit, a történetét, a célkitűzéseit? És legfőképpen: miért ne kérhetne segítséget, támogatást?

Ha a fenti mítoszok átértékelését követően ön is másképp tekint ezután a kapcsolatépítésre, sokat segít saját magának. De vigyázzon: ez még csak az elmélet! Ha valóban profitálni szeretne újonnan kialakított álláspontjának köszönhetően, akkor kezdjen el cselekedni is!

Készítsen listát arról, kikkel tudja erősíteni a kapcsolatrendszerét. Majd tegye hozzá, hogy hogyan kezdi el. Egy telefonhívás, egy e-mail, egy hozzászólás a közösségi médiaoldalakon. Nos, hogyan kezd neki?

További írások:

ADATKEZELÉS

IMPRESSZUM

COOKIE SZABÁLYZAT